Passzázsok

A művek e csoportjában a hangsúly a képi történés határain és átmenetein van. Színek, formák és felületek találkoznak, erőket és folyamatokat összefogva. A passzázsok nem csak vizuális és gondolati tereken, hanem az időn is átvezetnek. A felület érintkezési pontjainál képi elemek ütköznek és illeszkednek egymáshoz az autonóm festészet meghatározásainak és feltételeinek megfelelően. Ugyanakkor megmutatkoznak bennük az életvilág és a létezés tudatának struktúrái is. A passzázsok nem utolsó sorban egy átalakulást jelölnek: a “már nem” és a “még nem” közötti átmenet helyét. Ebben az esztétikai térben a festészet a reális világgal szembesül, mégis nem egyébre, mint a valóságra utal – a láthatatlanra, a kimondhatatlanra, a távolira; vagy talán az egészen közelire.